A Spirál szertartás egy különleges, az ősi idők homályába vesző gyakorlat. A spirál a természet sok-sok képződményében megtalálható motívum. Képzeljük magunk elé a csigaház íveit, DNS spirálját, az örvény kavargását, a tejútrendszer csillagtengerét, a hurrikánok, a tornádók csavart mintázatát. És ahogy kint – úgy bent is. Ősi kép ez, majd minden kultúrában megtalálhatjuk a nyomait. A kelták kör alapú spirális labirintusainak körbejárása a lélek beavatódását jelképezi. A görögök előszeretettel használták tárgyaik díszítésére, építészetük több pontján is tetten érhető a spirál motívum. A maják és az egyiptomiak számára a spirál a napciklussal függ össze. A keresztény Purgatórium – a lélek megtisztulásának helye – megjelenítésekor sok helyen spirális ábrázolásokat látunk. Az indiai mitológiában a spirál a lélegző kozmosz jelképe. Ahogy latin „spiro” – lélegzet - szó is arra utal, hogy a létezésünk elengedhetetlen feltétele és a mágikus vonal között különleges kapcsolat van. A spirálban benne van az tehát az élet körforgása, a lélek átalakulása, az örök újrakezdés. A spirál íveinél ott a visszatérés az előző fázishoz, miközben egy új, magasabb szinten folytatódik ugyanaz a motívum. Újra és újra ugyanaz, de mégis mozog, változik, halad előre – fejlődik. Kétféle dinamikát is megjeleníthet. A belülről kifelé vezetett csigavonal a kiáradást, a lendületet, a nyitást, az újjászületést jelzi. A kívülről befelé vezetett vonalban ott van a bezárulás, a külvilágtól visszavett energiák, a befelé figyelés, a megérkezés.

A spirál maga az élet körforgása, a magasabb spirituális szintre jutás útja.

A szertartás során kezünkben gyertyával megyünk végig a kintről befelé haladó spirálon, elmélyülten önmagunkat figyelve. Ez a rítus olyan hatással van az elménkre, mint egy megváltozott tudatállapotban végzett terápia. Az elmélyült figyelemben és nyitottságban tudatosodnak és elengedést nyernek fájdalmaink, idejét múlt ideáink. Fényt viszünk oda, ahol eddig sötétség volt. Összegezzük magunkban az elmúlt év eseményeit és megtisztulva adunk teret az újnak, és gyújtjuk meg az élet lángját. A folyamat során alap összefüggések, mély belső élmények merülnek fel bennünk szimbólumok szintjén, melyek gyógyító, fejlődést segítő hatással bírnak ránk. A spirál fejlődésünk lépcsőfokain, elakadásainkon segít át bennünket, visszavezet születésünk pillanatáig.

Átéljük, hogy egy ilyen, önmagunkon végzett átalakítás, csak belső nyugalomból, a csendes pillanatokban történhet. A mindennapok történéseiből, a karácsonyi sürgés-forgás külső fényözönéből, nyugtalanságából segít kiszakadni a szertartás, hogy szívünkben, lelkünkben harmóniával, szeretetben ünnepeljük meg a fény születését, a karácsonyt.